Megvallom, engem eddig nem izgattak a pápák. Ennek a mostaninak az elődje jó ember volt, már úgy ránézésre is. XVI. Benedek személyiségét eltakarja a hivatala. A lengyel pápa oda ment, ahova a szíve húzta. Szegény utódjára rászakadt az egyház gondja. Ott ragadt a Péter trónja abban az elvilágiasodott Európában, onnan kellene szót érteni az ébredező déli féltekével, fontossá lenni a pluralizmusukkal páváskodó nyugati országokban, és jaj, több szigort várunk tőle, egyháza apjától még mi is, akik nem tartozunk a családjába.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni a próbálkozásait. Megdorgálta a melegeket, és 35 oldalas dokumentumban vázolta fel a közutakon elvárt viselkedési formát (csak egyszer kerülne csúcsforgalomba a popemobile-jával itt, a 10-es gyorsforgalmi úton, az egyházból is kizárná délről itt száguldozó híveit). A Hittani Kongregáció (aminek vezetője volt mielőtt pápává vált) emberarcú terrorizmusnak bélyegezte az abortuszt, és emlékezetes németországi előadásában a más-arcú terrorizmus okait is felvázolta. Úgy tűnik, elődjén is túltesz abban az igyekezetében, hogy a katolikus egyház hangja egyértelműen felcsendüljön a modern világban.
Fel is csendült, és beleremegett az egyébként is gyenge alapokon álló ökumenizmus épülete. Csupán néhány éve egyesülésről egyezkedtek az anglikánsokkal, teológiájuk pontosításával udvaroltak az evangélikusok, és még egyes baptista vezetők is többnek vélték magukat ha „párbeszédbe” elegyedhettek valakivel, aki járt már a Vatikánban. Imponáló az egyenesség és a következetesség ebben a pápában, ahogy visszaparancsolja a katolikus gondolkodást az akolba. Még nem tudni, ha a juhok is engednek majd a főpásztor diktátumainak, de mi, akik nem ahhoz az akolhoz tartozunk, máris érzékeljük a változást.
Kezdődött a „Szeretet szentsége” című apostoli buzdítással (2005. márciusában), amelyben az eucharisztiáról tanítva megkérte „szomorúan, jóllehet nem remény nélkül a nem katolikus keresztényeket, értsék meg és tartsák tiszteletben meggyőződésünket, amely a Bibliában és a hagyományokban gyökerezik. Úgy tartjuk, az eucharisztikus és az egyházi közösség annyira összetartozik, hogy általában lehetetlenné teszi a nem katolikusok számára, hogy részesüljenek az előzőben, anélkül, hogy az utóbbit élveznék.”
Tulajdonképpen ezt a gondolatot fejtegeti tovább a Hittani Kongregáció legfrissebb egyháztani dokumentuma is. Ez az 5 kérdést taglaló rövid, ez év június 27-én közzétett írás igen nagy port vert fel. Míg a II. Vatikáni Zsinat arra bátorította a katolikusokat, hogy a Szentlélek munkáját lássák meg és méltányolják a protestáns közösségek életén is, íme, kiderült, hogy e vizsgálódás eredménye katolikus részről predesztinálva van: mi nem lehetünk a Krisztus egyházának tagjai. Értékünk és hasznosságunk is a „kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a Katolikus Egyházra van bízva”. Na, tessék! Mi meg azt hittük, hogy Urunktól nyertünk mindehhez segítséget...
Fel is háborodtak ezt hallva az ökumenizmus élharcosai. Pontosítani kellett, és ez a pápa ahhoz ért. Július 24-én, az olasz Alpokban üdülve kerített erre alkalmat. Elmagyarázta a híveinek, hogy csakúgy, mint az első zsinatot követően (Niceai Egyetemes Zsinat, 325-ben) kaotikus állapot uralkodott el az egyházban, de végül mégis megszületett a „Niceai hitvallás”, a II. Vatikáni Zsinat óta eltelt időt is a zavarosság jellemezte. Logikusan következik ebből, hogy ez a rendkívül képzett, elődjei lazaságain őrködő pap elérkezettnek látja az időt, hogy radikális fordulatra kormányozza az egyházat. Eddigi intézkedései - mint a latin mise újbóli bevezetése (bár egyelőre demokratikus döntések mentén) - és szigorításai csak világosabbá teszik a különbséget a Katolikus Egyház tanai és az evangéliumi gyülekezet hitvallása között.
Valójában azért jár köszönet XVI. Benedek pápának, mert világosan fogalmaz. Valószínű, hogy nagyobb lesz a füst, nekünk idegenebb, ami ott történik, de annál nagyobb a mi örömünk, hogy az Egyház valódi Fejéhez tartozunk, aki Testébe fogadott minket is hit által, ingyen kegyelméből, ahogyan azt a Szentírásban kijelentette.
Evangéliumi Hírnök
