2007/08/11

Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az õ sebei által gyógyultatok meg.
(1Péter 2,24)

Ez az igevers megváltásunk történetéből azt az eseményt mondja el, amit a keresztrefeszítés szemtanúi nem láthattak, de minden újjászületett hívő megtapasztalt. Arról szól, ahogyan a bűneink a keresztre kerültek, miután Jézus Krisztus átvállalta azokat. Megváltónk a büntetést is vállalta helyettünk. A Biblia azt tanítja, hogy a bűntől csak így szabadulhat meg az ember.

Rendkívül érdekes kifejezést használ Péter apostol, amikor a bűnétől már szabad emberről ír. Másutt nem is találkozunk ezzel a melléknévvel a Bibliában. Évszázadokkal korábban a görög bölcselők használták, akik megvetéssel fordultak el a látható világ dolgaitól. Olyan változásra utal, amikor semmibe veszünk, szinte észre sem veszünk már valamit, pedig korábban körülötte forgott az életünk. Hasonlóképpen, "meg lehet halni" a bûnnek is. A bűn vonatkozásában ilyen szabadságot nyerhet az ember Jézustól. Ez nem felelőtlen közömbösség, hanem szabadság egy beteg, ártalmas kötődéstõl.

A megtéretlen és az újjászületett ember között tehát az is különbség, hogy míg az első képtelen szakítani a bűneivel, és az azok miatt ítélt lelki állapottal, az Úr Jézusban bocsánatot nyert hívő szabadságát az ”igazságban való élésre” használja. Az újjászületett ember is követ el bűnöket; én például, sajnos, gyakran és sokfélét. A bűntudat és a bűnbánat is Jézusnál tartanak, mert tudom már, hogy megbánt bűneimre bocsánatot nyerek tőle.

Nagyszerű érzés megszabadulni a bűn rabságából! Nagy öröm bocsánatot nyerni. Valóságos gyógyulás is történik tehát a keresztnél, aminek a lehetőségével ma is élhet bárki.

A Szabadító Úr Jézussal kialakult új kapcsolatról beszédes képet fest a folytatásban Péter, így: ”Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez”. A keresztnél kínált bocsánatot, szabadulást és gyógyulást nem adhatja lelkipásztor, sem semmiféle lelkigondozó. Én legalábbis Hozzá megyek, és szeretnék hozzá terelni másokat is, mert a helyettünk halált vállaló Jézus Krisztus a mi lelkünk igazi pásztora.

Adjunk hálát Jézus Krisztus váltsághaláláért!